Település története

Uszód nevét a fennmaradt írásos emlékek 1318-ban említették először. Nevének alapja valószínűleg az úszó, úsztató főnév lehet. Határát gyakran pusztították árvizek. A török megszállás alatt a szegedi szandzsák kalocsai náhijéjébe tartozott.

Ferdinánd király 1559. február 3-án élethosszig tartó birtoklásra egri tiszteknek adományozta, amely jelzi a magyar közigazgatás jelenlétét a török megszállás alatti területeken is.

A mai lakosság ősei 1620 körül népesítették be Uszódot, melyben a vallástörténet is szerepet játszott. A betelepülők zöme a református vallást gyakorolta, miután ők kevesebb ünnepnapot tartottak, mint a katolikusok, a török adószedők szívesebben látták őket a birtokokon.
A református egyházközség dokumentumai szerint az 1620 körüli újratelepüléskor Uszódot benépesítő lakosság „egésze” protestáns volt. Azért telepedtek le, mert felvidéki falujukat el kellett hagyniuk, lévén, hogy ott a katolikus felekezeten levő Habsburgok miatt nem gyakorolhatták protestáns hitvallásuk szerinti hitüket.

A török elleni felszabadító háború után Uszód a kalocsai érsek birtokába került, majd a király 1832. július 5-én és augusztus 25-én kelt rendelete értelmében a kalocsai káptalan dotatiojára elkülönítették. Református egyháza már 1659-ben létezett, templomát 1790-ben építették. A római katolikusok száma a XIX. században kezdett nagyobb mértékben emelkedni. Római katolikus plébániáját 1870-ben szervezték, Régiszi Szent Ferenc tiszteletére ebben az évben szentelték fel templomukat, melynek festése 1940-41-ben történt. Református templomát 1901-ben újjáépítették. A második világháború előtt a reformátusok kettő, a katolikusok egy iskolát tartottak fenn. Jelenleg a települést 2/3 részben reformátusok és 1/3 részben katolikusok lakják, lakosainak száma 974 fő.