Uszódi „Gubbantós”

A hagyományőrző együttes nagy múltra tekint vissza, de írásos dokumentumok hiányában erről csak keveset tudunk.
Benedek Sándor uszódi parasztköltő életrajzában olvashatjuk az első írásos említést a néptánccal kapcsolatban. Benedek Sándor – aki 1936-tól, 1945-ig volt a tánccsoport vezetője- egy Budapesti útja alkalmával ismerkedett meg Paulini Bélával, a Gyöngyösbokréta megalapítójával. Ő éppen akkor parasztcsoportokat keresett a Szent István-napi ünnepségekre, Budapestre.
Benedek Sándor kérésére 1934 tavaszán Paulini személyesen jött el Uszódra egy bálba, majd javaslatot tett Benedeknek a csoport összeállítására. Beszélt a táncosokkal és próbálta meggyőzni őket a színpadi szereplés fontosságáról.
Így Paulini Béla és Benedek Sándor segítségével Uszód bekapcsolódott a Gyöngyösbokréta mozgalomba.
Először egy cikk jelent meg Uszódról és Benedek Sándorról a Bokrétások Lapjában- Bölcs Benedek címmel!
Később rendszeresen érkeztek festők, pesti értelmiségiek Uszódra. Itt Zsindelyné Tüdős Klára a Magyar Öltözködési Mozgalom elindítója, Volly István néprajzkutató és Márk Tivadar, az Operaház jelmeztervezője említhető példaként.
Segítségükkel 1936 áprilisában élő rádióközvetítés volt az uszódi Bokrétanapról, ahol szakmári bokrétások is szerepeltek.
Szendrey Zsigmond a Hagyomány Szava 1941. augusztusi számában megemlíti az uszódi gyöngyösbokrétások által a színpadra vitt hagyományos táncformákat: ezek a csókjáték, lippentős, körbokázó, férctánc, lúdtánc, seprűtánc, mars.
1940-ben és 1941-ben az együttes Budapesten, a Városi Színházban lépett fel. 1942-ben Erdélybe kapott meghívást a csoport, majd 1943-ban volt a Gyöngyösbokréta második szerepkörútja Erdélyben. Csíkszeredán, Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen, Kolozsvárott, Nagyváradon és Szilágysomlyón is bemutatták táncaikat.
Az évek folyamán minél jobban megismerték az együttest, annál több fellépésre kaptak meghívást.
1945. január elsején Paulini Béla tragikus körülmények között elhunyt. Innentől kezdve Benedek Sándor már nem vett részt az újonnan szerveződő néptáncmozgalomban, de még hosszú éveken keresztül keresték őt néprajzkutatók és korábbi levelezőtársak.
Benedek Sándor érdeme az uszódi tánc-és népművészet megóvásában felbecsülhetetlen. Munkássága híressé tette az Uszódiak tánckultúráját, Uszód jelképévé tette a friss csárdás táncát, a gubbantóst és megóvta a színpompás viseletkultúrát a feledéstől.
Hosszú szünet után 1976-ban a tanácselnök felkérésére a gyerekek részére néptánc szakkört indítottak el. A vezetéssel Boldizsár Gáborné lett megbízva. Az újonnan alakult gyermek együttes első fellépése 1977 karácsonyán, Uszódon.
1978-ban Dunapatajon úttörő találkozót szerveztek, melyen az uszódi néptáncosok ezüstérmet kaptak. A siker óriásinak számított, mivel a versenyen 24 együttes vett részt és közülük kerültek ki az Uszódiak dobogósként.
1979-ben már egy nagyobbakból álló csoport is kialakult.
A tánccsoportot Boldizsárné Juliska néni hosszú évekig vezette, s ez idő alatt többnél-több sikeres helyezést értek el. Ezek a következők:
-1982. október 18-a Pécsvárad, Minősítő versenyen elért ezüst, és 1992. április 11, Bonyhád, arany fokozat.
Juliska néni irányítása alatt a csoport nagyon sok külföldi szereplésre kapott lehetőséget, így eljutottak Német-, Lengyel-,és Olaszországba, Csehszlovákiába, és a legsikeresebb fellépéssorozattal 1991-ben Hollandiába.
Juliska néni 2004-ben bekövetkezett halálával egy időre megszűnt a hagyományőrző néptánc oktatás és a csoport is felbomlott.
2006 februárjában Simon Gábor vezetésével összeállt egy kisebb létszámú csoport. Gábor új koreográfiákat tanított be és több fellépésre is eljuttatta az együttest. Segítségével létrejött Uszódon, az azóta már komoly hagyományokkal büszkélkedő, minden év augusztusában megrendezésre kerülő Gubbantós fesztivál.
Simon Gábor külföldi munkája miatt nem tudta folytatni az együttes irányítását, így Kiss Sára és Megyeri István néptáncpedagógusok kerültek a csoport élére. Budapestre költözésük miatt már ők sem tudták ellátni a csoport vezetésével járó feladatokat. Távozásuk után ismét összeállt az Uszódi Hagyományőrző Néptáncegyüttes. Ezt követően –Herczeg-Magó Marianna és Herczeg Gábor- néptáncoktatók foglalkoztak a táncolni vágyó uszódiakkal. S hogy érzékelhető legyen, hogy nem csak ideiglenes felbuzdulásról van szó, a táncosok megalapították a „Gubbantós” Népművészeti és Kulturális Egyesületet, Uszódi székhellyel és közel 40 taggal. Azért lett létrehozva mind a Gubbantós fesztivál, mind az egyesület, hogy ne vesszen el a falu igen különleges és a maga nemében egyedülállónak tekinthető népi kultúrája. Az uszódi tánc egyik híres eleme a gubbantós. Ez az itt jellegzetes friss csárdás, a Duna-menti friss csárdások közül a legkülönlegesebb. A nyugati táncdialektusok terület jellemzőiből a lent hangsúlyos forgást őrzi, míg a párelengedő csalogatás és a lippentős motívum kelet-dunántúli hatásokat mutat. Itt tartják a nőt a leghosszabb ideig a levegőben és itt emelik a legmagasabbra. Ez egy nagyon mutatós elem, a repülő szoknyák látványa tetszetős. A gubbantás annyit takar, hogy a friss csárdás során a nő és a férfi egy jellegzetes rogyasztó, gubbantós mozdulattal táncol. 2014. óta Kővágóné Csánki Mónika és Kővágó Zsolt foglalkozik a 30-35 fős tánccsoporttal.

Archív felvételek. A filmeket a Néptánc Tudástár Zenetudományi Intézetének a weblapjáról származik. A „+” jellel jelölt felvételeknél hang is hallható.
Uszódi Táncok archív felvételei